JavaScript és/vagy CSS támogatás nélkül bizonyos funkciók nem működnek az oldalon!

Az "Ybl-örökség":

Az 1957-ben alapított Ybl Miklós Tervező Szövetkezet majd az 1995-től Ybl Tervező Kft.-ként működő Iroda mindvégig feladatának tekintette a névadó Ybl Miklós szellemiségének, építész hagyományának, örökségének ápolását.

Ez a minőség terén elsősorban a szolgáltatások, műszaki tervek, termékek magas színvonalát követeli meg munkatársainktól, hiszen a név kötelez!

Az elmúlt mintegy 48 év során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a műemléki örökségek megóvása, a kiemelkedő jelentőségű és védett épületek, létesítmények védelme, restaurálása, amint azt az elmúlt évek referencia munkái is tükrözik.

Az Ybl Tervező Kft. nem csupán hordozója a "mester" nevének, hanem személyes kapcsolatot is ápolunk Ybl Miklós - szintén szakmában dolgozó - leszármazottjával, aki nem csak a család szakmai örökségét vitte tovább, hanem dédunokaöcs-ként, még a nagy előd nevével azonosan, Ybl Miklósnak is kereszteltetett.

Bár a leszármazott Ybl Miklós távol él tőlünk, a föld másik oldalán, Hawaii szigetén Honoluluban, ennek ellenére a személyes kapcsolat ápolásáról mind a mai napig nem feledkeztünk meg.
Cégünk ügyvezetője személyes barátságot tart fenn a távol élő Ybl Miklóssal, aki budapesti tartózkodásai során rendszeresen ellátogat irodánkba. Viszonzásképpen cégvezetőnk már négy alkalommal járt Honoluluban, ahol lehetősége volt betekinteni Ybl Miklós kinti építészirodájának tevékenységébe, sőt családi körben is kedves vendégként fogadták.

Ezen látogatások emlékeként Irodánkban őrizünk egy példányt az Architectural in Hawaii kiadványból, melyben helyet kaptak Ybl Miklós hawaii-i létesítményei is, és mely könyv egy névre szóló ajánlást is tartalmaz az ügyvezetőnk részére.

Természetesen Magyarországon az Ybl Miklós Műszaki Főiskola égisze alatt működő Ybl Egyesület Közhasznú Szervezettel is kapcsolatban állunk, mely szervezet szintén az Ybl-i hagyományok ápolását tekinti fő céljának.

Gondolatok az Ybl-örökségről

Az Ybl Miklós nevét viselő tervező iroda egyik fő tevékenységi köre fürdők tervezése, magam, munkatársaimmal jelenleg is egy budapesti gyógyfürdő felújításán dolgozom. Csak a napokban döbbentem rá, egy viszonylag új Ybl-kötet lapozgatása közben, hogy Ybl Miklós volt az az építész aki az első jelentős méretű, idealisztikusan tiszta szerkezetű fürdőnket, a jelenleg már nem álló Margit-fürdőt megépítette a Margit-szigeten. Ez a fürdő egyszerre elevenítette fel a római kori fürdők grandiózus léptékét, racionális, bazilikális stuktúráit, sőt egyfajta népjóléti funkcionalizmussal demokratizmust sugárzott, hála a mecénás József főherceg szinte már futurizmusig menő bátorságának, ami a poros biedermeier Pestből, már akkor világvárost vízionált.

Igen, ebben az ellentmondásban ragadható meg talán Ybl sajátos építészeti egyénisége: egyszerre törekszik a múltba és a jövőbe; a zömmel neoreneszánsznak mondható oeuvre-je szinte beilleszthető lehetne abba az itáliai reneszánszba ami, mondjuk Brunelleschi-től Michelangelo-ig vagy Palladio-ig ívelt. Jellegzetes, megemelt, a statikailag ideális, a parabolikus kupoláinak sziluettje, a rájuk illesztett ablakokkal, szinte beleégtek tudatunknak a környezetünket megőrző mélyrétegeibe; ezek a különös reneszánsz ablakok ugyanakkor a mester bátor, innovatív bevilágítási és fény-kisérleteit mutatják. Egy rejtett történet az életműben - amelyre nemrégen Mezey Alice művészettörténész-épületkutató bukkant rá - Ybl Miklós élete végéig kísérletezett a fénnyel: hogyan lehet felülről, a padlástérben rafináltan kiképzett csapdákkal és fényvisszaverő felületekkel bevilágítani az épületek belső traktusait. Talán nem véletlen a párhuzam: a kamera obscura és a fényképezőgép születésének és evolúciójának a kora zajlik közben, és az építész az építészettel az egész világot akarja értelmezni, kultúrálni, keretezni, szabályozni, domesztikálni, sőt átszabni! Jules Verne kora ez, a kapitalizmus hőskora, a technológiai haladást még csak az angliai iparvárosokban felhőzi a természeti környezet elpusztíthatóságának sejtelme.

Ybl Miklós elképesztő termékenységgel ontja nagyszabású épületeinek terveit. Az életmű végigtekintése közben, az embernek olyan érzése támadhat, hogy nem is a feladatok sora csiszolta nagy építésszé, hanem a mester szellemi-építészeti minősége, "géniusza" szorította ki magának a helyet, hogy tudniillik nem volt nála különb ezekre a szerepekre.

Olyan kulcs-épületeket tervezhetett meg, mint a képviselőház Bródy Sándor utcai palotája, a Fővámház, az Opera, majd a királyi palota, vagy korszak legkarakteresebb főurainak kastélyai, köztük a későbbi forradalom "mártír-miniszterelnöke", Batthyány Lajos ikervári kastélya.

Bámulatos az a gond, ahogy épületei külső tömegét ráilleszti arra a belső programra, amit az épület funkcionális magja meghatároz. Ugyanakkor nagyon intim, arányos tereket hoz létre. Itt, a fóti templom is jó példa lehet erre, hogy a nagyszabású külső tömegformák, a jól artikulált épületrészekből felépülő struktúrák, a tájképi, már-már regionális léptékű telepítés milyen öblös, bensőséges templomteret határolnak-eredményeznek, izgalmasan bonyolult mélységekkel, szintkülönbségekkel és a térbe állított elemek, oltárok, pillérsorok tagoló-rendező hatásával.

Ez a struktúra-teremtés persze nem mindig sikerült tökéletesen. Az Andrássy úti Opera például sokáig vita tárgya volt az érzékenyebb elemzők közt. Az a státus, amit a mi tudatunkban betölt az épület, nem volt eleve adott. Az új, kicsit erőszakosan keresztülvitt sugárút maga is számos építészeti, urbanisztikai és társadalmi-kulturális problémát mutatott, sőt máig ható ez a feszültség. A kérdés - most csak egy felületes interpretációban - az tulajdonképpen, hogy elbír-e egy város, egy környezet, egy társadalom egy ilyen művileg ráerőszakolt modernizálást - hogy most az erőszakos mintaválasztást ne említsük. (Vajon jó döntés volt-e Pesten, olasz mintára, a mély traktusokba a hallos lakástípust erőltetni? El tudja-e fedni-takarni a sugárút, furcsán felnagyított arányaival, a mögötte felépülő spekulációsan nőtt város-rengeteget? És sikerült-e mesterünknek jól egyensúlyozni, elrendezni az opera központi tere köré fűzött, a kor bonyolult osztály-tagozódását leképező, lépcsőkből, szalonokból, büfékből, ruhatárakból álló labirintusát, amit azután egy teljesen szabályos, téglány alakú épülettestbe rejtett, eléfűzve a fiatalkori példaképnek, a nemzeti romantika nagy építészének, Feszl Frigyesnek a Vigadóra kidolgozott homlokzati térszövetét.

Mégis nagyon szerethető ez az épülete, az öblös, szinte hangszer-testű belsőben aztán együtt, egy térben foglalt helyet az opera-barát közönség, bármely kerületből indult is el.
Nagyon tanulságos az a tehetsége is Yblnek, ami a meglévő épületek felújításában újraépítésében mutatkozott meg: Ilyen munkája volt a királyi palota átépítése, és a fóti Károlyi kastélyé is.
Az épületegyüttes különbözik a kor főúri kastélyaitól, még azoktól is, melyeket éppen Ybl Miklós tervezett. Az antik templomhomlokzatot formázó középrizalit nem azt a cour d'honneur-rös kastélyainknál megszokott emeleti dísztermet jelöli ki, ami célja és középpontja ezeknek a kastélyoknak. A kastély legreprezentatívabb szalonsora a földszinten sorolódik, azokból közvetlenül ki lehet lépni a kertbe, és az emeleten hasonlóan nagyszabású térsort alakított ki az építész (az építész és az építtető Károlyi György gróf, azalatt a sokéves kényszerű csendben, ami a szabadságharc leverését követte). A kastély meglepően szabálytalan, növekedésében organikusan követte lakóinak gazdagodását, és azt a folyamatot, amelyben a család életének földrajzi fókusza áttevődik eredeti birtokközpontjából, Nagykárolyból Fótra. Egyébként módom volt megismerni a nagykárolyi kastélyt és együttesét is, és Ybl ott is remek épületeket emelt az őt támogató család részére, sőt, talán a később elég radikálisan átépített főépületben is fölfedezhetjük a kezenyomát...

Folytonosan változik a világ, és benne az építészet is. Ma eddigi történetének talán legnagyobb paradigmaváltását éli meg: az egyik utolsó szakma talán amit utoljára gépesítettek - és még nem látszik, hogy hogyan kerül ki belőle. Az biztos, hogy az építés még jóidejig a tényleges, reális világban fog zajlani, valódi anyagokkal, és olyan érzéki hatásokkal, mint ahogy a napnyugta megvilágítja, modellálja a fóti templon faragott felületeit, önárnyékokat és vetett árnyékokat teremtve, más-más felületeket visszaderítve...

2005. augusztus 19. Bujdosó Győző

A fenti sorok elhangzottak 2005. augusztus 19.-én a fóti plébániatemplomban a "Fóti Nyár" rendezvénysorozat keretében.